IN MEMORIAM Gerencsér Zsuzsi

IN MEMORIAM Gerencsér Zsuzsi

1959 – 2023

A Korányiban találkoztunk először…

Kerek szemekkel, szájtátva hallgattalak. Gyönyörű hosszú kezeiddel gesztikulálva, csillogó szemmel magyaráztad nekem a tüdő rejtelmeit. Te is hasonlót élhettél át, amikor én ugyanezt tettem a csecsemőagy csodáját ecsetelve.

Így lettünk barátok.

Te is szerencsés voltál, mert kezdő gyógytornászként Kulka Professzor Úr volt a mentorod. Az igazi iskolateremtő óriásoktól sokat lehetett tanulni. Ő is nagyon sokat követelt, de Te mindennek megfeleltél, lelkesen dolgoztál még hétvégén is, igaz ez is elvárás volt.

A Tanszéki munkát is hasonló igényességgel kezdted, megújítva a tananyagokat. Rengeteget dolgoztunk együtt közös víziónkon a gyógytornászképzés megreformálásán, melyhez nagyszerű partnereket találtunk kollégáink között, csakhogy a legidősebbet Kármán Juditot említsem név szerint. Ebben az időszakban szinte minden pályázatot megnyertünk. Lehetőségünk volt arra, hogy rövidebb – hosszabb időt külföldön töltsünk. Részt vettél svéd, dán, angol, holland, USA-beli tanulmányutakon, ahol megerősödött addig is magas szintű szakmai tudásod, erősödött igényességed. Idehaza Kari- és Egyetemi Tanács tagként részese voltál az átalakuló felsőoktatási rendszernek. A bolognai folyamat nem ért felkészületlenül, a négyéves gyógytornász képzés – aminek egyik legaktívabb ideológusa voltál- állíthatom, hogy első pillanattól kezdve nemzetközi színvonalú volt. Az oktatás tartalmi megújítása mellett az oktatás módszertani változtatása is az érdeklődésed középpontjába került. Linköpingben együtt tanulmányoztuk a problémaorientált (PBL) oktatás módszertanát.

A Gyógytornász Társaság Oktatási és Tudományos Bizottsága elnökeként sokat tettél a magas szintű továbbképzések kialakításáért. Minden fórumon szigorúan őrizted a szakma hitelességét, mindenkor ismerve a szakma nemzetközi tudományos eredményeit.

Fantasztikus humorod volt. Veled mindig történt valami, amit színesen ecsetelve „előadtál” a mindenkori társaság központi figurájaként. Sokat nyaraltunk együtt Salgón, Tiszakécskén. Imádtál főzni, kemencében sült finomságaid legendásak voltak. Képes voltál Petya fiam talpát órákig masszírozni, mert ő nagyon szerette. Azon a kritikus éjszakán is ott ültél az intenzív osztályon mellettem és fogtad a kezem erőt adva a következő légvételhez.

A szakma utazó nagykövete voltál. Az újonnan alakuló vidéki gyógytornászképző helyek sokat köszönhetnek neked. Rendszeresen lejártál Szegedre, Zalaegerszegre, Pécsre, Debrecenbe, hogy a hallgatók mellett a kollégákat is tanítsd.

Igazi Tanár egyéniség voltál. A tanítás volt az életed.

Sajnos (ahogy ez lenni szokott) ahogy a lánglelkű alkotókkal ez mindig megtörténik miután a dolgok létrejönnek, szép lassan, szinte észrevétlenül háttérbe szorulnak. Ez történt veled is… Utolsó feladatként a hazai angol nyelvű gyógytornászképzés szakmai elindítását kaptad. Hatalmas igényességgel vetetted bele magad a munkába. Kidolgoztad a képzés szakmai anyagát. Nemcsak a tanáruk voltál, hanem anyjuk helyett anyjuk is az „idegeneknek”.

Ez a feladat, vagy éppen az egyéb feladatok, elismerések hiánya szép lassan felőrölte az egészségedet. Igaz Te mindig azt hangoztattad, hogy téged „agyoncsapni sem lehet”. Most is szinte utolsó pillanatig bíztál a saját erődben.

A Korányiban találkoztunk utoljára…..

Balogh Ildikó