Tóth Melinda emlékére
Waszlavik Évi vagyok, Tóth Melinda évfolyamtársa voltam a gyógytornász szakon, együtt tanultuk és buliztuk végig a főiskolai éveket. Később is jóban maradtunk, sokat jártunk együtt túrázni, nyaralni, táncolni, máskor együtt ebédeltünk, vagy csak összefutottunk munka után egy kávéra, hogy beszélgessünk egy kicsit. Támogattuk egymást a magánéletben és segítettük egymást szakmai kérdésekben, barátok voltunk. Nekem jutott a szomorú feladat, hogy megemlékezzek Róla.
Augusztus 15- én Melinda buszbalesetben életét vesztette. A tragédia híre mindenkit lesújtott. Nagyon sokan szerettük őt, sokunknak hiányzik, nehéz elhinni, elfogadni, hogy ez tényleg megtörténhetett.
Melivel a balesete előtti hétvégén még együtt nyaraltunk a Balatonon. Utoljára Szigligeten találkoztunk – ő már lent volt a barátainkkal – és kirobbanó jó kedvvel fogadott minket; egy nyitott autó hátsó ülésén integetett és kiabált felénk nem kis feltűnést keltve. Vidámsága rögtön átragadt ránk, sőt a Balaton parton sétálgató emberekre is. Jellemző volt rá, hogy egy pillanat alatt jókedvre tudott deríteni mindenkit, tele volt energiával, mindig vidám és közvetlen volt. Beszélgetéseink éjszakába nyúltak, a bulik reggelig tartottak, jó volt a társaságában lenni.
Gyerekkorában egy majorette csoport lelkes tagja volt, felnőttként salsázott. Imádott táncolni, ilyenkor áradt belőle a vidámság, ő volt a társaság lelke. Magas volt és feltűnően szép, aki csak egyszer is találkozott vele, nem felejti el. Van, aki úgy emlékszik rá, mint a lány virágos ruhában, aki végig táncolta a lagzit, akinek olyan jó kisugárzása van. Mások szerint ő volt a Nő, akinek mindig kifogástalan a modora és megjelenése. Egyeseknek az a csaj, aki annyira jó fej, hogy legközelebb is mindenképp hívjuk meg, aki nagyon- nagyon kedves. Ő volt az a barát, akinek a nevetését senkiével sem lehet összetéveszteni, aki akkor is támogat, amikor nagyon nincs igazad, aki segít eligazodni az emberi kapcsolatok útvesztőiben. Mások számára ő volt a terapeuta, aki segített megszabadulni a nyaki-, vagy derékfájdalmaktól, aki mindig mosolygós volt és türelmes. Sokaknak ő volt a legjobb gyógytornász, a legjobb manuálterapeuta.
2010- ben diplomázott a Semmelweis Egyetem, Gyógytornász szakirányon, utána szülővárosában, Mezőkövesden helyezkedett el a kórház Rehabilitációs Osztályán. Ezzel párhuzamosan a házi betegellátásban is dolgozott gyógytornászként. Később Budapestre költözött és a Szent János Kórház Reumatológia Osztályán dolgozott balesetéig, mellette egyéni vállalkozó volt a Balance mozgásstúdióban. Nagyon szerette a munkáját. A főiskolai évei alatt szorgalmasan tanult, mindig érdeklődő és felkészült volt, a diploma megszerzése után is folyamatosan képezte magát. Sok tanfolyamon vett részt, legközelebb a Maitland manuálterápia koncepciója állt hozzá,- ez volt az egyik első képzés, amit elvégzett a diploma megszerzése után. A módszert sikerrel alkalmazta munkája során 8 éven keresztül, a legnagyobb gyakorlatot a derék és nyaki gerinc eredetű panaszok kezelésében szerezte. Fontos volt számára, hogy gyógyuljanak a hozzá fordulók, mindenkinek igyekezett megtalálni a lehető legjobb terápiát, szabadidejében is sokat beszélgetett, olvasgatott szakmai témákban.
Szakmai felkészültségnél is fontosabb volt, hogy nagy empátiával fordult a páciensei felé. Mindig volt ideje és türelme végighallgatni az embereket, odafigyelt a körülötte lévőkre. Nem csak a betegségek, hanem az emberi történetek és a lelki folyamatok is érdekelték. Gyógytornászként bizalmas és elfogadó légkört teremtett.
Barátként tudta, hogy mikor van szükség jó tanácsra, kritikára és mikor ölelésre. Meli társaságában az ember igazán fontosnak érezhette magát; mindenkihez volt egy kedves szava, érdeklődő kérdése. Magánéletében és munkahelyén is mindig kész volt segíteni, megértésére és kedvességére minden élethelyzetben lehetett számítani. Az utóbbi években sokat foglalkozott önismerettel, aminek köszönhetően még jobb terapeuta, még figyelmesebb ember, még elfogadóbb barát lett.
Meli, nagyon sok mindenkinek hiányzol!- nekem, mint barát, másoknak, mint családtag, társ, kolléga, terapeuta. Felfoghatatlan és feldolgozhatatlan a gyász. Nagyon szerettünk téged, mindig emlékezni fogunk a sok segítségre és kedvességre, amit Tőled kaptunk! Hálás vagyok, hogy a barátod lehettem.